A Rejtély 1. rész

A Rejtély     1. rész

 

A suliból hazaérve alig vártam, hogy bekapcsoljam a gépem és felmennyek a netre a barátaimmal beszélgetni. A táskám ledobtam a szobám sarkába mert már nagyon nyomta a vállam, a könyvek szana-szét repültek belle, de nem érdekelt mert örültem, hogy otthon vagyok. Belépve a szobámba ismerős illat csapta meg az orromat, de először nem is foglalkoztam vele. A gépem bekapcsolva várt és ez nagyon fura volt, mert pontosan emlékeztem, hogy reggel miután használtam kikapcsoltam. Egy árnyék suhant bea szomszéd szobába és erre felkaptam a fejemet. Felkaptam a szobám egyik sarkában heverő baseball ütőt és lábujjhegyen odaosontam a szomszéd szobához. Az ajtó résnyire nyittva volt, és ez eléggé zaklatott engem, gondoltam magamben egy újabb relytéj. Ahová megyek mindig elkísérnek a relytéjeim is, és ez már egy  kicsit idegesítő volt. Benyitottam a szobába és már kész voltam a támadásra amikor felnyitódott a villany a szobámban és mindenki azt kiabálta, hogy MEGLEPETÉS!

Leblokkoltam a meglepetéstől, a többiek pedig megijedtek tőlem, hogy miért van a kezemben egy baseball ütő. Hirtelen észbe kaptam, hogy ma van február 28. a születésnapom. Elhajítottam a kezemből az ütőt, és majdnem az asztalon heverő vázát találtam el, de szerencsére átrepült felette. Erre mindenki hangos nevetésbe tört ki, legjobban a kisöcsém Bruc vinnyogott, mint egy ázott kismacska. Odamentem a barátaimhoz, hogy üdvözölhessem őket, és persze a kisöcsémhez, hogy fejezze már be a vinnyogást. Mindenki gratulált ugyanis ez volt az édes 16. Születésnapi bulim, nem is értem, hogy nem jöttem rá, hogy bulit szerveznek nekem én aki folyton a relytéjek után koslatok. El is felejtettem bemutatkozni. A nevem Shelly Clarkson, és időm nagy részét a relytéjek megoldásával töltöm, és persze a barátaimmal, és a kisöcsémmel Bruce-szal. Elsőként is jellemezném magam: a külsőmről annyit, hogy kb. 170 cm magas vagyok, a hajam fekete színű, mint az éjszaka de ennek ellenére rikító tengerkék színű szemem van. Magamról még annyit, hogy ha valamit a fejembe veszek azt megcsinálom ha törik, ha szakad. Na szóval ott álltam a zoba közepén és épp arra készültem, hogy felvágjam a tortát ami egyébként is nagyon eszelősen nézett ki, és alig vártam hogy már egyik is belőle. Szóval épp vágtam volna fel a tortát amikor furcsa hangokat hallottam a padlásról, először nem figyeltem oda mert azt hittem, hogy csak egy patkány vagy valami hasonló, de utánna folyamatosan kopogtak és mintha a nevemen is szólítottak volna. Megkértem a barátnőmet Ann-t, hogy vágja fel helyettem a tortát amíg elmegyek valamit megnézni. Ann túlságosan is ismert ahhoz, hogy ne tudja mi jár a fejemben. Már vagy 5 éves korunk óta a legjobb barátnők vagyunk és sosem hagytuk cserben egymást. Ann most sem tágított mellőlem és inkább elkísért nehogy valami bajom essen, de ekkor még nem tudtuk hogy mi vár odafent ránk.

To be continued.... :))