Április 16. kedd

Április 16. keddd

Ma kiengedtek a kórházból. Reggel mikor a kórházban felébredtem egy kis cetli várt rám az asztalon amin ez állt: Nemsokára érted jövök. Beni!
Majd kiugrottam a bőrömből, hogy újra láthassam. Jól van na tegnap este láttam utoljára, de akkor is az már rég volt. Bleee :PP
El is felejtettem említeni, hogy tegnap Benivel volt bent az unokatesója is Kitty a kórházban, hogy bocsánatot kérjen azért, hogy kis híjján megölt. Idézem amit mondott:
-Szia. Jöttem bocsánatot kérni azért amit tettem, de az elején leszögezném, hogy ha Beni nem erőszakoskodott volna akkor nem jöttem volna.
-Neked is Szia és nembaj, legalább eljöttél.
-Oké, de akkor megbocsátasz vagy nem? Beni addig úgy sem enged ki amig azt nem mondot, hogy megbocsátok.
-Hát nem vagyok haragtartó tipus szóval megbocsátok-böktem ki.
-Rendben akkor én megyek is.
-Várj még, ne siess annyira. Még megszeretnék kérdezni valamit.
-Mi lenne az?-állt meg.
-Miért csináltad ezt az unokatesóddal? Állítólag úgy szereted Benit mint az öcséted akkor meg mi volt a célod ezzel? Saját magát okolta azért ami történt velem azért mert ő vitt el arra a versenyre.
-Hát nagyon sajnálom. De ez nem a te dolgod!!-és ezzel kiviharzott.
.  .  .  .
Szóval Benire vártam a kórházban és, hogy ne unjam szét magam átlapozgattam a magazinokat amik ott voltak, de semmi érdekes. Épp letettem az egyik magazint amikor észrevettem egy kis dobozkát az egyik széken. Feláltam és értementem. Kinyitottam és egy nagyon szép nyaklánc volt benne. Egy ezüst színú szivecske amit ki lehet nyitni és egy képet lehet bele tenni. A dobozban volt még valami. Egy újabb üzenet Benitől: Ezt neked vettem, remélem tettszik.
-Imádom!!-mondtam magamnak. Majd teszek bele egy képet kettőnkről.
Annyira lefoglalt az ajándékom, hogy nem is hallottam, hogy kopognak. Egyszercsak Beni lépett be a kórterembe.
-Szia, köszönöm az ajándékot-ugrottam a nyakába és kaptam tőle egy csókot.
-Reméltem, hogy tettszik, de most szerintem induljunk.
Pár perc múlva már kint voltunk a kórház előtt és Beni egy autóhoz vezetett oda.
-Hát ez?-kérdeztem meglepődve.
-Ezzel jöttem-vigyorgott.
-De hisz még nincs is jogsid!!
-Tudom, de majd óvatosan vezetek és így nem kapnak el.
-Amúgy honnan van a kocsi?
-Az egyik haverom adta kölcsön, neki már megvan a jogsija.
-Rendben akkor indulhatunk, de csak is óvatosan.
 Ha ezt az apám megtudja-gondoltam magamban. Amúgy sem szereti Benit, de így még lehet, hogy el is tiltana tőle. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Beni tényleg óvatosan vezetett, és érettebb a korához képestt. Ha nem ismerném elnézném kb. 20 évesnek. De szerencsére ismerem, mert ő az én pasim. :DDD
Valyon hol lehet Dani és Klau? Már két napja nem láttam őket és ma sem jöttek amikor kiengedtek. Biztos csak sok  a tanulni való vagy valami hasonló-gondoltam.
Egyszercsak megálltunk Daniék háza előtt.
-Mit keresünk itt?
-Csak beugrunk valamiért.
Bementünk a házba és egyszercsak MEGLEPETÉS!! Mindenki a nyakamba ugrott, de szó szerint. Klau, Dani, Táli és persze a suliból is mindenki ott volt, mert nagyon aggódtak értem.
-Hát ti?-kérdeztem Klaut és Danit. Ezért nem láttalak titeket az utóbbi két napban?
-Nem tettszik?-kérdezte Dani szomorúan.
-Nem. Nem tettszik. IMÁDOM!! Nagyon szépen köszönöm mondtam mindenkinek.
Szóval elkezdtünk bulizni Daniéknál, a szüleik úgy sem voltak otthon. Volt ott minden karaoki verseny, tánc verseny minden féle. És rengeteg süti is volt.
Mi Benivel végül nálunk kötöttünk ki. Én átnéztem holnapra a leckét és bepótoltam amit tudtam, Beni pedig engem nézett. Egyszercsak elege lett a nézésből, kikapta a kezemből a füzeteket és a könyveket és hosszasan megcsókolt.
-Szeretlek. Ugye tudod-mondta, de olyan édes volt, hogy majdnem elolvadtam.
-Én is-válaszoltam.
És csak néztünk tovább egymás szemébe.

Április 14. vasárnap

Április 14. vasárnap

Arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem, és egy kórteremben vagyok ami tele volt virágokkal és színes lufikkal rajtuk azzal a felirattal, hogy: Gyógyulj meg!!
-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdeztem.
Beni rögtön ott termett mellettem és válaszolt a kérdéseimre.
-Nyugodj meg drágám, semmi baj. A versenyen amin részt vettünk két nappal ezelőtt beütötted a fejed és kómába kerültél. Emlékszel rá?
-Igen valami rémlik. És, hogy történt pontosan?
-Azt mi sem tudjuk, azt vártuk, hogy majd te elmondod. De most megyek és szólok az orvosnak, hogy felébredtél-és nyomott egy puszit a homlokomra.
Pár perc múlva bejött a doktor.
-Szia Helena a nevem Dr. Földesi András és én vagyok az orvosod. Nagyon örülök, hogy felébredtél, szerencsére csak két napig voltál kómában, vannak olyanok akik hetekig vagy hónapokig is. A kórlapodon úgy látom, hogy nincs semmi agyi károsodásod, de azért még pár napig bent tartunk megfigyelésre.
-Köszönöm doktor úr, de én arra lennék kíváncsi, hogy hol lehet itt egy jó hamburgert enni mert már farkas éhes vagyok.
Erre mindketten felnevettek.
-Semmi baj drágám majd én szerzek neked-nevetett rám Beni.
-Köszi Beni. Amúgy a szüleim és Daniék itt vannak?
-A szüleid elmentek kávét venni a büfébe, met itt éjszakáztak Dani és Klau pedig kint vannak a várakozóban, szólok is nekik, hogy felébredtél.
Alighogy kiment Beni és a doktor úr Dani és Klau már bent is teremtek és majd megfolytottak úgy ölelgettek.
-Annyira örülünk, hogy felébredtél-visította Klau.
-Igen mindannyian örülünk-szólt közbe Dani is.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón és a nővérem Táli jelent meg.
-Ugye nem zavarok?-kérdezte.
-Hát persze, hogy nem nővérkém örülök, hogy itt vagy.
-Ezt neked hoztam nyomott a kezembe egy csokor virágot, és a bandatagok is jobbulást kívánnak.
-Nagyon szépen köszönöm mond meg nekik is.
-Jaj kicsim annyira örülünk, hogy felébredtél-repült be anyám az ajtón, apám pedig követte. Ők is majdnem megfolytottak a szeretetükkel.
-De veled még számolunk-nézett apu dühösen Benire.
-Jaj Kevin hagyd már nem ő tehet róla, és amúgy is minden rendben Helenával.
-Nagyon köszönöm anyu, és persze neked is apu, hogy ennyit törődtök velem.
-Rendben kicsim, de csak te végetted-és apu újra dühös pillantást vetett Benire.
Miután mindenki kiment kettesben maradtunk Benivel és beszélgettünk.
-Na és ki nyerte meg a te versenyedet?-kérdeztem érdeklődve.
-Hát az az igazság, hogy nemtudom, mert még mielőtt vége lett volna a versenynek eljöttem ide a kórházba a mentővel és azóta még nem is beszéltem Bencével meg a haverokkal.
-Nagyon sajnálom, hogy miattam ott kellett hagynod a versenyt.
-Ne viccelj hisz nagyon csúnyán beütötted a fejed az csak természetes, hogy a pasid bekísér a kórházba. Nem gondolod?-mosolygott rám azzal az édes mosolyával. Amúgy, hogy történt ez az egész, emlékszel már valamire?
-Arra emlékszem, hogy egy rámpára szerettem volna felugratni amikor megszólalt a telefonom és merő megszokásból felvettem, és megszólalt benne az a hang ami folyton hivogat, onnantól nem emlékszem semmire.
-Ha kezeim közé kapom azt aki zaklat téged akkor nem állok jót magamért-monda dühösen.
-Nyugalom semmi baj, élek és virulok.
-Rendben, de majd megpróbálok valamit kideríteni.
-Oké, de amúgy hol marad a hamburgerem?-kérdeztem felháborodva és kissé viccesen.
-Pár perc és hozok egyett-azzal elment.
Beni szemszöge:
Mire visszaértem Helena kórtermébe ő már aludt, és nem akartam felkelteni. Letettem a hamburgert az asztalra és hazamentem, mert tegnaptól nem is voltam otthon.
Amikor hazaértem anya épp a konyhában volt és főzött.
-Na mi újság? Már felébredt Helena?
-Igen és szerencsére minden rendben van vele.
-Akkor jó. Majd sütök neki egy pitét amit bevihetsz hozzá a kórházba.
-Rendben, én most felmegyek a szobámba-és azzal felmentem
Néhány óra múlva az unokatestvérem Kitty lépett be a szobámba.
-Hát te?-kérdeztem meglepetten.
-Hát csak jöttem megkérdezni, hogy mi van a barátnőddel?
-Hál' Istennek már jól van, de úgy tudom nem vagytok valami jó barátok szóval miért is jöttél pontosan?
-Megszerettem volna kérdezni, hogy hogyan történt a baleset.
-Az az igazság, hogy egy állat folyton zaklassa helenát telefonon és amikor versenye volt akkor is hívta ő meg véletlenül felvette a telefont amikor ugratott.
-Éé..én  nagyon ss..sajnálom-dadogta és lerogyott az ágyamra.
-De mit?-kérdeztem kicsit értetlenül.
-Hát én tehetek az egészről, nem szabadott volna hivogatnom én csak jót akartam neked, nem akartam, hogy azzal a lánnyal járj, hisz ismered a nővérét is és amúgy is.
-És mi?? Képzeld nem vagyok már gyerek eltudom dönteni, hogy kit választok magamnak. És mi lett volna ha nagyobb baja lesz, ebbe bele sem gondoltál??-üvöltöttem. Szépen bemész hozzá holnap a kórházba a legnagyobb csokorral amit találsz a virágárusnál és bocsánatot kérsz tőle.
-Gyerekek mi ez a kiabálás?-jött be anyu a szobámba.
-Semmi. Kitty épp menni készült. És ne feledd amit az előbb mondtam.
Miután Kitty elment felhívtam Klaut és elmeséltem neki, hogy mit tett az unokatestvérem. Sejthetitek mi lett a vége. Klau tovább adta a történetet SMS-ben az egész sulinak és pár órán belül már az egész suli tudta mit tett az unokatestvérem.

Április 12. péntek

Április 12. péntek

Ma Beni elvisz egy gördeszkaversenyre amin ő is szerepel a haverjaival, és azt mondta, hogy majd bemutat neki mert nagyon jofejek. Már most drukkolok nekik. És lesz egy amatőr gyakorlatozás is amire beíratott engem is. A napom amúgy átlagosan kezdődött, és az kezdtem észrevenni, hogy amita Benivel járok azota a nővérem nem piszkál. Úgy látszik "felnőttem" a szemében.
A sulihoz érve Klauval és Danival észrevettük, hogy valami baj van mert nagy tömeg gyülekezett az előcsarnokban. Beküzdöttük magunkat a tömegbe, és a tömeg közepén Zöld Lilla állt a Suli-Buli főszervezője. Kifaggatuk, hogy mi történt ő pedig elmondta, hogy nincs pénz a bulira, mert amit arra tettek férre a sulit ért károk kijavítására költik el. Igen mostanában sokat esett és beázott a suli. A tömeg még mindig nem akart oszlani, és szegény Lillát hibáztatták. A diákok egész nap felvoltak háborodva, és mást sem lehetett hallani, hogy szidták a sulit és a főszervezőt. A tizenegyedikesek osztálya előtt elhaladva hallottuk ahogy a plázacicák egymásnak újságolják, hogy:
-Én már a ruhámat is megvettem, milyen kár, hogy elmarad pedig olyan gyönyörű voltam benne.
-Hogy oda ne rohanjak mondja Klau, igen régen ő is ilyen volt, de már kinőtte ezt a korszakát és mostanában olyan hippi stílusa van.
-Az új hírt még nem is közöltem veletek-mondja Dani suli után.
-Na mi az?-kérdezzük egyszerre.
-Hát az, hogy van barátnőm-jelenti be ünnepélyesen.
-És ki az a szerencsétlen?-kérdezi Klau viccelődve.
-Majd meglátjátok!
-Tudjátok mit?-vágom rá egyből.
-Na mit?-kérdezi Klau még mindig nevetgélve az előbb elhangzottakon.
-Ma lesz Beni gördeszka versenye, és lesz egy amatőr gyakorlo verseny is, gyertek el rá és ott bemutathatod a barátnődet.
-Hát nem is tudom, igazábol még én sem találkoztam vele, csak neten beszéltünk. De nagyon kedves és sok a közös bennünk. Amúgy Amanda Willisnek hívják és Londonbol jött ide tanulni, és azért is, hogy megismerje az itteni nagyszüleit mert az anyja magyar az apja pedig angol.
-Attol még nem biztos, hogy szép-hecceli Klau Danit.
-Lehet, de nem az a fontos. Nekem legalább van valakim nem úgy mint neked.
-Az teljesen más tészta, engem elhagytak a legjobb barátnőmért és még mindig nem hevertem ki. Anyám még pszichologushoz is eljárat, de még egyszer sem mentem el.
-Nem fejeznétek be?!-kiáltok rájuk. Olyanok vagytok mint két házaspár, folyton csak osztoztok. Már elegem van belőletek, vannak nagyobb gondok is a világon mint a ti problémáitok. Erre mindketten elhallgattak és csendesen sétáltunk tovább a házunkig. Klau és én elköszntünk Danitol és bementünk hozzánk.
-Miért vagy ilyen Danival?-kérdeztem amikor felértünk a szobámba. Csak nem tettszik neked? Erre nem felelt semmit és úgy vettem észre mintha elpirult volna, pedig ő nem az a fajta ezt elhihetitek. Csak nem elpirultál?-kérdezem tőle, és még mindig semmi válasz. Úristen!!!-kiáltok fel, csak nem tettszik tényleg?
-Igen jolvan tettszik, és mi ebben a rossz?
-Semmmi csak hát nemtudtam, hogy tettszik neked. Na és miota tettszik?
-Hát azota amiota egyszer nem jöttél el sütizni, mert elfelejtetted és mi pedig Danival ott vártunk rád a sütis előtt utánna meguntuk a várakozást és bementünk ketten. Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk magunknak én pedig azt hittem, hogy az első öt percben kifogy a témánk, de nem úgy lett. Még vagy két orát beszélgettünk azután is, hoyg megettük a sütiket kiderült, hogy sok közös van bennünk.
-Nem is mondtátok, hogy ilyen jol elvoltatok. És miről beszélgettetek olyan sokáig?
-Mindenféléről pl.: zenék, filmek, foci. Igen én is szeretem a focit.
Olyan sokáig beszélgettünk Klauval, hogy észre sem vettük mennyi az idő és egyszercsak Beni lépett be a szobámba.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve és adtam neki egy gyors csokot. Még nincs 4 ora, vagy igen?
-De már 4 ora múlt és úgy volt, hogy a ház előtt találkoztunk, de nemjöttetek ezért jöttem én. Akkor indulhatunk?-kérdezte.
-Perszehogy. És hoztál nekem is felszerelést?
-Naná, hisz te is versenyzel-vigyorgott rám azzal az édes mosolyával.
-Pedig reméltem, hogy elfeleded-vigyorogtam vissza rá.
.  .  .  .
Már a parkban voltunk és rajtam volt a felszerelésem amikor kaptam egy SMS-t Danitol, hogy ő is jön és hozza a barátnőjét. Beni bemutatott a haverjainak akik tényleg nagyon kedvesek, és mutattak pár trükköt is.
-Nyugi  csajszi nemfogjuk annyira lealázni a pasidat-tette hozzá az egyik viccelődve mire mindenki elnevette magát.
Beniék versenye hamarbb kezdődött mint az enyém ezért még tudta egy kicsit nézni őket és tényleg fantasztikusak volt és, hogy mennyi klassz trükköt tudtak. Az én versenyem is elkezdődött, és nagyon jol indítottam, de amikor felakartam ugratni az egyik rámpára megcsörrent a telefonom és pedig automatikusan kikaptam a zsebemből és felvettem mire beleszolt az a hang aki foltyon zaklat én pedig elvesztettem az egyensúlyomat és beverttem a fejem a rámpába. Hallotam egy kiáltát, hogy:
-Beni az ott nem a te csajod?!
De többet már nem hallotam.

To be continued...