Április 16. kedd

Április 16. keddd

Ma kiengedtek a kórházból. Reggel mikor a kórházban felébredtem egy kis cetli várt rám az asztalon amin ez állt: Nemsokára érted jövök. Beni!
Majd kiugrottam a bőrömből, hogy újra láthassam. Jól van na tegnap este láttam utoljára, de akkor is az már rég volt. Bleee :PP
El is felejtettem említeni, hogy tegnap Benivel volt bent az unokatesója is Kitty a kórházban, hogy bocsánatot kérjen azért, hogy kis híjján megölt. Idézem amit mondott:
-Szia. Jöttem bocsánatot kérni azért amit tettem, de az elején leszögezném, hogy ha Beni nem erőszakoskodott volna akkor nem jöttem volna.
-Neked is Szia és nembaj, legalább eljöttél.
-Oké, de akkor megbocsátasz vagy nem? Beni addig úgy sem enged ki amig azt nem mondot, hogy megbocsátok.
-Hát nem vagyok haragtartó tipus szóval megbocsátok-böktem ki.
-Rendben akkor én megyek is.
-Várj még, ne siess annyira. Még megszeretnék kérdezni valamit.
-Mi lenne az?-állt meg.
-Miért csináltad ezt az unokatesóddal? Állítólag úgy szereted Benit mint az öcséted akkor meg mi volt a célod ezzel? Saját magát okolta azért ami történt velem azért mert ő vitt el arra a versenyre.
-Hát nagyon sajnálom. De ez nem a te dolgod!!-és ezzel kiviharzott.
.  .  .  .
Szóval Benire vártam a kórházban és, hogy ne unjam szét magam átlapozgattam a magazinokat amik ott voltak, de semmi érdekes. Épp letettem az egyik magazint amikor észrevettem egy kis dobozkát az egyik széken. Feláltam és értementem. Kinyitottam és egy nagyon szép nyaklánc volt benne. Egy ezüst színú szivecske amit ki lehet nyitni és egy képet lehet bele tenni. A dobozban volt még valami. Egy újabb üzenet Benitől: Ezt neked vettem, remélem tettszik.
-Imádom!!-mondtam magamnak. Majd teszek bele egy képet kettőnkről.
Annyira lefoglalt az ajándékom, hogy nem is hallottam, hogy kopognak. Egyszercsak Beni lépett be a kórterembe.
-Szia, köszönöm az ajándékot-ugrottam a nyakába és kaptam tőle egy csókot.
-Reméltem, hogy tettszik, de most szerintem induljunk.
Pár perc múlva már kint voltunk a kórház előtt és Beni egy autóhoz vezetett oda.
-Hát ez?-kérdeztem meglepődve.
-Ezzel jöttem-vigyorgott.
-De hisz még nincs is jogsid!!
-Tudom, de majd óvatosan vezetek és így nem kapnak el.
-Amúgy honnan van a kocsi?
-Az egyik haverom adta kölcsön, neki már megvan a jogsija.
-Rendben akkor indulhatunk, de csak is óvatosan.
 Ha ezt az apám megtudja-gondoltam magamban. Amúgy sem szereti Benit, de így még lehet, hogy el is tiltana tőle. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Beni tényleg óvatosan vezetett, és érettebb a korához képestt. Ha nem ismerném elnézném kb. 20 évesnek. De szerencsére ismerem, mert ő az én pasim. :DDD
Valyon hol lehet Dani és Klau? Már két napja nem láttam őket és ma sem jöttek amikor kiengedtek. Biztos csak sok  a tanulni való vagy valami hasonló-gondoltam.
Egyszercsak megálltunk Daniék háza előtt.
-Mit keresünk itt?
-Csak beugrunk valamiért.
Bementünk a házba és egyszercsak MEGLEPETÉS!! Mindenki a nyakamba ugrott, de szó szerint. Klau, Dani, Táli és persze a suliból is mindenki ott volt, mert nagyon aggódtak értem.
-Hát ti?-kérdeztem Klaut és Danit. Ezért nem láttalak titeket az utóbbi két napban?
-Nem tettszik?-kérdezte Dani szomorúan.
-Nem. Nem tettszik. IMÁDOM!! Nagyon szépen köszönöm mondtam mindenkinek.
Szóval elkezdtünk bulizni Daniéknál, a szüleik úgy sem voltak otthon. Volt ott minden karaoki verseny, tánc verseny minden féle. És rengeteg süti is volt.
Mi Benivel végül nálunk kötöttünk ki. Én átnéztem holnapra a leckét és bepótoltam amit tudtam, Beni pedig engem nézett. Egyszercsak elege lett a nézésből, kikapta a kezemből a füzeteket és a könyveket és hosszasan megcsókolt.
-Szeretlek. Ugye tudod-mondta, de olyan édes volt, hogy majdnem elolvadtam.
-Én is-válaszoltam.
És csak néztünk tovább egymás szemébe.

Április 14. vasárnap

Április 14. vasárnap

Arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem, és egy kórteremben vagyok ami tele volt virágokkal és színes lufikkal rajtuk azzal a felirattal, hogy: Gyógyulj meg!!
-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdeztem.
Beni rögtön ott termett mellettem és válaszolt a kérdéseimre.
-Nyugodj meg drágám, semmi baj. A versenyen amin részt vettünk két nappal ezelőtt beütötted a fejed és kómába kerültél. Emlékszel rá?
-Igen valami rémlik. És, hogy történt pontosan?
-Azt mi sem tudjuk, azt vártuk, hogy majd te elmondod. De most megyek és szólok az orvosnak, hogy felébredtél-és nyomott egy puszit a homlokomra.
Pár perc múlva bejött a doktor.
-Szia Helena a nevem Dr. Földesi András és én vagyok az orvosod. Nagyon örülök, hogy felébredtél, szerencsére csak két napig voltál kómában, vannak olyanok akik hetekig vagy hónapokig is. A kórlapodon úgy látom, hogy nincs semmi agyi károsodásod, de azért még pár napig bent tartunk megfigyelésre.
-Köszönöm doktor úr, de én arra lennék kíváncsi, hogy hol lehet itt egy jó hamburgert enni mert már farkas éhes vagyok.
Erre mindketten felnevettek.
-Semmi baj drágám majd én szerzek neked-nevetett rám Beni.
-Köszi Beni. Amúgy a szüleim és Daniék itt vannak?
-A szüleid elmentek kávét venni a büfébe, met itt éjszakáztak Dani és Klau pedig kint vannak a várakozóban, szólok is nekik, hogy felébredtél.
Alighogy kiment Beni és a doktor úr Dani és Klau már bent is teremtek és majd megfolytottak úgy ölelgettek.
-Annyira örülünk, hogy felébredtél-visította Klau.
-Igen mindannyian örülünk-szólt közbe Dani is.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón és a nővérem Táli jelent meg.
-Ugye nem zavarok?-kérdezte.
-Hát persze, hogy nem nővérkém örülök, hogy itt vagy.
-Ezt neked hoztam nyomott a kezembe egy csokor virágot, és a bandatagok is jobbulást kívánnak.
-Nagyon szépen köszönöm mond meg nekik is.
-Jaj kicsim annyira örülünk, hogy felébredtél-repült be anyám az ajtón, apám pedig követte. Ők is majdnem megfolytottak a szeretetükkel.
-De veled még számolunk-nézett apu dühösen Benire.
-Jaj Kevin hagyd már nem ő tehet róla, és amúgy is minden rendben Helenával.
-Nagyon köszönöm anyu, és persze neked is apu, hogy ennyit törődtök velem.
-Rendben kicsim, de csak te végetted-és apu újra dühös pillantást vetett Benire.
Miután mindenki kiment kettesben maradtunk Benivel és beszélgettünk.
-Na és ki nyerte meg a te versenyedet?-kérdeztem érdeklődve.
-Hát az az igazság, hogy nemtudom, mert még mielőtt vége lett volna a versenynek eljöttem ide a kórházba a mentővel és azóta még nem is beszéltem Bencével meg a haverokkal.
-Nagyon sajnálom, hogy miattam ott kellett hagynod a versenyt.
-Ne viccelj hisz nagyon csúnyán beütötted a fejed az csak természetes, hogy a pasid bekísér a kórházba. Nem gondolod?-mosolygott rám azzal az édes mosolyával. Amúgy, hogy történt ez az egész, emlékszel már valamire?
-Arra emlékszem, hogy egy rámpára szerettem volna felugratni amikor megszólalt a telefonom és merő megszokásból felvettem, és megszólalt benne az a hang ami folyton hivogat, onnantól nem emlékszem semmire.
-Ha kezeim közé kapom azt aki zaklat téged akkor nem állok jót magamért-monda dühösen.
-Nyugalom semmi baj, élek és virulok.
-Rendben, de majd megpróbálok valamit kideríteni.
-Oké, de amúgy hol marad a hamburgerem?-kérdeztem felháborodva és kissé viccesen.
-Pár perc és hozok egyett-azzal elment.
Beni szemszöge:
Mire visszaértem Helena kórtermébe ő már aludt, és nem akartam felkelteni. Letettem a hamburgert az asztalra és hazamentem, mert tegnaptól nem is voltam otthon.
Amikor hazaértem anya épp a konyhában volt és főzött.
-Na mi újság? Már felébredt Helena?
-Igen és szerencsére minden rendben van vele.
-Akkor jó. Majd sütök neki egy pitét amit bevihetsz hozzá a kórházba.
-Rendben, én most felmegyek a szobámba-és azzal felmentem
Néhány óra múlva az unokatestvérem Kitty lépett be a szobámba.
-Hát te?-kérdeztem meglepetten.
-Hát csak jöttem megkérdezni, hogy mi van a barátnőddel?
-Hál' Istennek már jól van, de úgy tudom nem vagytok valami jó barátok szóval miért is jöttél pontosan?
-Megszerettem volna kérdezni, hogy hogyan történt a baleset.
-Az az igazság, hogy egy állat folyton zaklassa helenát telefonon és amikor versenye volt akkor is hívta ő meg véletlenül felvette a telefont amikor ugratott.
-Éé..én  nagyon ss..sajnálom-dadogta és lerogyott az ágyamra.
-De mit?-kérdeztem kicsit értetlenül.
-Hát én tehetek az egészről, nem szabadott volna hivogatnom én csak jót akartam neked, nem akartam, hogy azzal a lánnyal járj, hisz ismered a nővérét is és amúgy is.
-És mi?? Képzeld nem vagyok már gyerek eltudom dönteni, hogy kit választok magamnak. És mi lett volna ha nagyobb baja lesz, ebbe bele sem gondoltál??-üvöltöttem. Szépen bemész hozzá holnap a kórházba a legnagyobb csokorral amit találsz a virágárusnál és bocsánatot kérsz tőle.
-Gyerekek mi ez a kiabálás?-jött be anyu a szobámba.
-Semmi. Kitty épp menni készült. És ne feledd amit az előbb mondtam.
Miután Kitty elment felhívtam Klaut és elmeséltem neki, hogy mit tett az unokatestvérem. Sejthetitek mi lett a vége. Klau tovább adta a történetet SMS-ben az egész sulinak és pár órán belül már az egész suli tudta mit tett az unokatestvérem.

Április 12. péntek

Április 12. péntek

Ma Beni elvisz egy gördeszkaversenyre amin ő is szerepel a haverjaival, és azt mondta, hogy majd bemutat neki mert nagyon jofejek. Már most drukkolok nekik. És lesz egy amatőr gyakorlatozás is amire beíratott engem is. A napom amúgy átlagosan kezdődött, és az kezdtem észrevenni, hogy amita Benivel járok azota a nővérem nem piszkál. Úgy látszik "felnőttem" a szemében.
A sulihoz érve Klauval és Danival észrevettük, hogy valami baj van mert nagy tömeg gyülekezett az előcsarnokban. Beküzdöttük magunkat a tömegbe, és a tömeg közepén Zöld Lilla állt a Suli-Buli főszervezője. Kifaggatuk, hogy mi történt ő pedig elmondta, hogy nincs pénz a bulira, mert amit arra tettek férre a sulit ért károk kijavítására költik el. Igen mostanában sokat esett és beázott a suli. A tömeg még mindig nem akart oszlani, és szegény Lillát hibáztatták. A diákok egész nap felvoltak háborodva, és mást sem lehetett hallani, hogy szidták a sulit és a főszervezőt. A tizenegyedikesek osztálya előtt elhaladva hallottuk ahogy a plázacicák egymásnak újságolják, hogy:
-Én már a ruhámat is megvettem, milyen kár, hogy elmarad pedig olyan gyönyörű voltam benne.
-Hogy oda ne rohanjak mondja Klau, igen régen ő is ilyen volt, de már kinőtte ezt a korszakát és mostanában olyan hippi stílusa van.
-Az új hírt még nem is közöltem veletek-mondja Dani suli után.
-Na mi az?-kérdezzük egyszerre.
-Hát az, hogy van barátnőm-jelenti be ünnepélyesen.
-És ki az a szerencsétlen?-kérdezi Klau viccelődve.
-Majd meglátjátok!
-Tudjátok mit?-vágom rá egyből.
-Na mit?-kérdezi Klau még mindig nevetgélve az előbb elhangzottakon.
-Ma lesz Beni gördeszka versenye, és lesz egy amatőr gyakorlo verseny is, gyertek el rá és ott bemutathatod a barátnődet.
-Hát nem is tudom, igazábol még én sem találkoztam vele, csak neten beszéltünk. De nagyon kedves és sok a közös bennünk. Amúgy Amanda Willisnek hívják és Londonbol jött ide tanulni, és azért is, hogy megismerje az itteni nagyszüleit mert az anyja magyar az apja pedig angol.
-Attol még nem biztos, hogy szép-hecceli Klau Danit.
-Lehet, de nem az a fontos. Nekem legalább van valakim nem úgy mint neked.
-Az teljesen más tészta, engem elhagytak a legjobb barátnőmért és még mindig nem hevertem ki. Anyám még pszichologushoz is eljárat, de még egyszer sem mentem el.
-Nem fejeznétek be?!-kiáltok rájuk. Olyanok vagytok mint két házaspár, folyton csak osztoztok. Már elegem van belőletek, vannak nagyobb gondok is a világon mint a ti problémáitok. Erre mindketten elhallgattak és csendesen sétáltunk tovább a házunkig. Klau és én elköszntünk Danitol és bementünk hozzánk.
-Miért vagy ilyen Danival?-kérdeztem amikor felértünk a szobámba. Csak nem tettszik neked? Erre nem felelt semmit és úgy vettem észre mintha elpirult volna, pedig ő nem az a fajta ezt elhihetitek. Csak nem elpirultál?-kérdezem tőle, és még mindig semmi válasz. Úristen!!!-kiáltok fel, csak nem tettszik tényleg?
-Igen jolvan tettszik, és mi ebben a rossz?
-Semmmi csak hát nemtudtam, hogy tettszik neked. Na és miota tettszik?
-Hát azota amiota egyszer nem jöttél el sütizni, mert elfelejtetted és mi pedig Danival ott vártunk rád a sütis előtt utánna meguntuk a várakozást és bementünk ketten. Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk magunknak én pedig azt hittem, hogy az első öt percben kifogy a témánk, de nem úgy lett. Még vagy két orát beszélgettünk azután is, hoyg megettük a sütiket kiderült, hogy sok közös van bennünk.
-Nem is mondtátok, hogy ilyen jol elvoltatok. És miről beszélgettetek olyan sokáig?
-Mindenféléről pl.: zenék, filmek, foci. Igen én is szeretem a focit.
Olyan sokáig beszélgettünk Klauval, hogy észre sem vettük mennyi az idő és egyszercsak Beni lépett be a szobámba.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve és adtam neki egy gyors csokot. Még nincs 4 ora, vagy igen?
-De már 4 ora múlt és úgy volt, hogy a ház előtt találkoztunk, de nemjöttetek ezért jöttem én. Akkor indulhatunk?-kérdezte.
-Perszehogy. És hoztál nekem is felszerelést?
-Naná, hisz te is versenyzel-vigyorgott rám azzal az édes mosolyával.
-Pedig reméltem, hogy elfeleded-vigyorogtam vissza rá.
.  .  .  .
Már a parkban voltunk és rajtam volt a felszerelésem amikor kaptam egy SMS-t Danitol, hogy ő is jön és hozza a barátnőjét. Beni bemutatott a haverjainak akik tényleg nagyon kedvesek, és mutattak pár trükköt is.
-Nyugi  csajszi nemfogjuk annyira lealázni a pasidat-tette hozzá az egyik viccelődve mire mindenki elnevette magát.
Beniék versenye hamarbb kezdődött mint az enyém ezért még tudta egy kicsit nézni őket és tényleg fantasztikusak volt és, hogy mennyi klassz trükköt tudtak. Az én versenyem is elkezdődött, és nagyon jol indítottam, de amikor felakartam ugratni az egyik rámpára megcsörrent a telefonom és pedig automatikusan kikaptam a zsebemből és felvettem mire beleszolt az a hang aki foltyon zaklat én pedig elvesztettem az egyensúlyomat és beverttem a fejem a rámpába. Hallotam egy kiáltát, hogy:
-Beni az ott nem a te csajod?!
De többet már nem hallotam.

To be continued...

Április 10. szerda

Április 10. szerda

Húú már elég rég írtam, de nem volt sok időm a tanulás és persze az mellett, hogy folyton Benivel lógtam. Illetve a pasimmal :DD Már több, mint egy hete járunk, de még nem sikerült megszoknom ezt a szót. Voltunk már moziban is, és elvitt egy gördeszkás versenyre amit a parkban rendeztek meg. Nagyon csúcs volt, és összeismerkedtem pár haverjával akik a sulijába járnak. Nagyon jófejek voltak. És persze a sulihoz is elszokott jönni tanítás után, már az unokatesója Kitty is meglátott minket és olyn vörös volt a feje, mint a rák. 

A mai nap elég jól kezdődött, az utóbbi időben nem is szoktam veszekedni Tálival, szerencsére ez a mai nap is úgy sikeredett. De multkor a szüleinknél is kihúzta a gyufát amikor valamilyen buliból hajnali kettőkor jött haza tiszta részegen, és elcserélte valakivel a ruháját. Gondolom én, mert biztos nem volt olyan pulcsija, hogy I love Wattacukor :DD Miután kiléptem a kapun Beni már várt rám, de sajna mennie is kellett, mert ma valamilyen kirándulásra mennek az osztályával Bécsbe. Elmondtam neki mennyire szeretem és, hogy milyen jól néz ki, ő pedig egy gyors csókkal búcsúzott tőlem. Hogy én mennyire szeretem, gondoltam magamban.

Egyedül indultam a suliba, de útközben találkoztam Klauval.

-Dani hol van?-kérdeztem tőle.

-Hát tudod még mindig meg van sértődve azon, hogy Benivel jársz-válaszolta kicsit mókásan.

-Ááá igen. Nem értem mi baja.

-Talán tetszel neki-lökött oldalba Klau, szerintem egy kicsit erősebben a kelleténél mert elestem.

-Nyugi megvagok-és rögtön felugrottam.

Amikor bértünk a suliba mindehol órjás plakátok vártak minket amiken ez állt nagybtűvel: GYERE EL A SULI-BULIBA ÉS HOZZ MAGADDAL EGY ISMERETLENT!!

 Klau rögtön odarohant a plakátokhoz és odaráncigált engem is.

-Most szombaton lesz, és lehet majd táncolni is, megmutathatod, hogy mit tudsz-mondta Klau izgatottan.

-Köszi, de inkább kihagyom.

-Ne már, elhozhatod Benit is.

-Még lehet, hog átgondolom, de ne vedd biztosra.

-Okéé-és ezzel a nyakamba ugrott.

Felmentünk az osztályunkba, és Dani már bent volt.

-Szia-köszöntem neki.

-Heló-köszönt ő is. És hol marad a Benikéd??-kérdezte gúnyolódva.

-Nem értem mi bajod, de ne most beszéljük meg-és ezzel leültem a padomhoz.

Az óra közepén egy cetlit dobott valaki a padomra, kinitottam és ez állt benne: Ne haragudj, Dani.

Hátrafordultam és rámásojogtam. Szünetben odamentem hozzá és átöleltem. A szünetek egész normálisan teltek, csak a fiúk veszekedtek valami meccsen amit a tévében láttak. Az utolsó óra ment, ami természetesen matek volt amikor SMS-em jött és természetesen nem volt lehallkítva a telefonom. Fránya telefon-mindig elfelejtem lehallkítani, gondoltam magamban.

-Ez kinek a telefonja volt?-kérdezte a tanár.

-Az enyém-tettem fel a kezem.

-És miért nincs kikapcsolva?

-Sajnálom mindig elfelejtem.

-Rendben van Helena most az egszer elnézem, de többször ne forduljon elő. Gyorsan nézd meg mit írtak hátha valami fontos, de utána kapcsold ki.

Gorsan előkotortam a telefonom és megnéztem mit kaptam. Egy rejtett számról küldött valaki olyan SMS-t, hogy SZAKÍTS BENIVEL!!

Nemtudtam mire vélni ezt az SMS-t, de gondoltam, hogy Dani küldte ezért amikor kicsengettek rögtön odarohantam hozzá és megmutattam neki, hogy mit kaptam.

-Na és? Mit kezdjek én ezzel?-kérdezte.

-Hát talán megmondhatnád ki küldte-válaszoltam kicsit idegesen.

-Nemtudom ki küldte, de az egy okos ember lehet-felelte nevetve.

-Tudod mit nem érdekel, hogy mit mondasz akkor sem fogok szakítani vele, de legalább mondanád a szemembe nem pedig ilyen SMS-eket küldözgetnél.

-De Hel nem én voltam.

-Nem hiszek neked-és ezzel elrohantam.

A suli előtt Klau várt rám és megkérdezte mit csináltam eddig.

Elmondtam neki, hog Dani milyen SMS-eket küldözget, és neki sem nagyon tettszett.

-Hát nem néztem volna ki belőle ezt-mondta rosszalóan Klau.

-Én sem-mondtam egy kicsit szomorúan. Pedig milyen jóban voltunk, már kicsi korunk óta ismerjük egymést.

Klau hazakísért és azzal búcsúztunk, hogy majd holnap talákozunk. Miután elment becsengettem a szomszédba megkérdezni, hogy Beni otthon e van már, de még nem volt. Csak este jön meg. Bementem a házunkba, és felrohantam a szobámba. Elkezdtem olvasni egy jó könyvet, és kaptam egy SMS-t. Gondoltam Beni írt, hogy megkérdezze mit csinállok vagy hasonló, de nem ő volt. Még egy ugyanolyan SMS jött mint ami matek órán, és nagyon kiakadtam rajta. Dani már sosem száll le rólunk-kérdeztem magamtól??

.  .  .  .

Már este kilenc volt amikor Bei hazajött, és természetesen én megvártam a házuk előtt. Egy gyors csókkal köszöntött.

-Szia milyen volt a napod?-kérdeztem.

-Hát elment, de nélküled nem volt olyan jó, és kaptam mégegy csókot.

Még becsélgettünk egy fél órát és elmondtam neki az SMS-eket is és, hogy szerintem Dani küldte. Egy kicsit kiakadt rajta, de nem nagyon érdekelte. Azt felelte, hogy majd ő lerendezi ezt az egész ügyet Danival.

-Rendben, de ugye nem lesz semmi komoly?-kérdeztem.

-Nyugi, nem fogom megverni-mosolygott rám.

Még kint voltunk pár percet, de már elég hideg volt és bementünk. Miután felmentem a szobámba felvettem a pizsim és kinéztem az ablakomon Benihez, aki ugyanígy tett. Még néztük egy kicsit egymást, de utánna elaludtam.

Április 1. hétfő

Április 1. hétfő

Szombaton nagyon fáradt voltam azután, hogy vigyáznunk kellett a gyerekekre, szóval miután hazaértem egyből elaludtam. Vasárnap arra ébredtem, hogy ruhában vagyok, biztos olyan fáradt voltam este, hogy elfelejtettem felvenni a pizsamám. Vasárnap a legtöbb időt a szomszédban töltöttem Benivel. Főleg arról dumáltunk, hogy milyen volt a régi város ahol lakott, hogy melyik suliba fog járni (sajnos nem a miénkbe) és még sok másról is beszélgettünk. Pár órát kimentünk a parkba deszkázni, és már tudok pár figurát. :DD

Szóval ma van a híres április 1. Miután felkeltem arra számítottam, hogy majd valami agyoncsap vagy hasonló, de szerencsére nem történt semmi. Érdekes módon a nővérem már elment otthonról. Állítólag valami fontos dolga aladt. Gondolom el kell lopni a matek dogákat vagy valami ilyen. A legutóbbi fontos dolga is az volt, hogy segíteni kellett az egyik barátnőjének mert kitörött a cipőjének a sarka. :DDD
Korán elindultam a suliba, talán ilyen korán még sosem értem be. Még Klau és Dani sem volt ott. Épp beléptem a suliba amikor észrevettem, hogy ott van Beni, felé igyekeztem, hogy megkérdezzem mit keres itt amikor rájöttem, hogy mit (illetve kit). Az egyik plasztik babával ölelkezett és egy puszit is adott az arcára. Rögtön elszomorodtam. Pedig már kezdtem úgy érezni, hogy mi tényleg illünk egymáshoz, de most minden remény elszállt. Hirtelen Beni is észrevett engem és köszönteni akart, de én gyorsan elmentem mellette, hogy még csak véletlenül se beszéljünk. Berohantam az emeleti lányvécébe és bezárkóztam az egyik fülkébe. Próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült. Úgy hullottak, mint a záporeső. Nagyon elvoltam keseredve, mindig ez történik velem. Két évvel fiatalabb lehettem amikor szintén tetszett egy srác és ugyanez a csaj elvette tőlem. Gondolom látta, hogy nekem is tettszik. Igen ő Kitty volt. Már kiskorunk óta ismerjük egymást, és foltyon az kell neki ami vagy aki nekem is. Gyorsan írtam egy SMS-t Klaunak, hogy a lányvécében vagyok és siessen. Körülbelül 5 perc alatt ott volt.
-Helena hol vagy?-hallottam a hangját.
-Itt a második fülkében-válaszoltam szipogva.
-Mi a baj?
-Hát csak az, hogy előbb láttam a szomszéd srácot Benit az egyik "plasztik görlel" ölelkezni-válaszoltam szintén szipogva.
-Biztos, hogy őt láttad? És melyik plasztikkal?
-Ezer százalék, hogy ő volt az, még köszönteni is akart csak én elsiettem. És amúgy Kittyvel volt.
Valahogy megnyugtatott és csengetés előtt két percel estünk be a terembe. Még mindig nagyon szomorú voltam és ezt Dani is látta rajtam.
-Mi a baj?-kérdezte Dani.
-Csak az, hogy van a szomszédukban az az új srác Beni és nagyon tettszik helenának, de előbb látta egy másik lánnyal.
-Nyugi Helena, semmi baj van még ezer másik srác azen a bolygón-próbált nyugtatgatni Dani.
-Az lehet, de nekem nem a többi ezer kell hanem ő-válaszoltam kicsit nyivákolósan.
A nap valahogy eltelt, de nagyon lassan. A suliban még bohócok is voltak a mai nap alkalmából, Dani oda is hívott egyet hozzám, hogy próbáljon felvidítani, de 10 mutatvány után feladta a bohóc is és Dani is. Az egyik szünetben Klau elrángatott Kittyék terméhez és szó szerint belökdösött az ajtón, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Erőt vettem magamon és odamentem hozzá.
-Szia Kitty-köszöntem udvariasan.
-Szia, te mit is akarsz?-kérdezte nem túl finoman.
-Ugye ismered Benit?
-Milyen Beniről is van szó?
-Tudod magas, szőke haj, szép kékes-zöld szem. Pál Benjamin-mondtam egy kicsit belefeledkezve, hogy kivel beszélek, és szinte áradoztam Beniről.
-Ja szóval róla van szó. Igen ismerem, és nagyon helyes srác de.... mondta és meg sem vártam a mondat végét rögtön kifutottam az osztályukból.
-Na mi volt?-kérdezte Klau izgatottan.
-Azt mondta, hogy nagyon helyes.
-De??-kérdeuzte Klau.
-Nincs semmi de-válaszoltam és visszafutottam az osztályunkba.
A nap többi része eltelt és már alig vártam, hogy hazaérjek. Hazafelé sétáltam Klauval és Danival, Dani egy picit már előre sietett ezért gyorsan elköszöntem Klautól azzal, hogy majd még beszélünk telefonon és neten is. Épp becsuktam magam mögött a kapuajtót, amikor megláttam a szomszéd udvarban Benit a nővéremmel beszélgetni. Ekkor végleg felment a pumpa bennem. Igyekeztem megtalálni a kulcsaimat, hogy minél előbb bemehessek, de sajnos késő volt. Beni már észre vett és felém közeledett. Nemtehettem mást én is elindultam felé, közben Beni elköszönt Tálitól.
-Szia láttalak reggel a sulitokban-mondta azzal az édes mosolyával.
-Igen én is láttalak, de nem akartalak zavarni a barátnőddel-mondtam felháborodottan.
-Milyen barátnőmmel?-kérdezte ártatlan mosollyal.
-Jaj ne add itt nekem az ártatlant, láttalak reggel Kittyvel.
-Igen. Szóval vele. Ház ez majdnemhogy igaz kivéve azt a részt, hogy Kitty nem a csajom.
-Ó tényleg, akkor mégis ki neked?
-Tudod ő az unokatestvérem. Az anyám meg Kitty annya testvérek, részben ezért is ide költöztünk.
-Uppsz ezt elnéztem-mondtam és egy kicsit zavarban voltam.
-Te tényleg azt hitted, hogy járunk?-kérdezte nevetve.
-Igen-mondtam egy kicsit félénken.
-Két okból is nem járhatok Kityvel. Egy, hogy az unokatestvérem.
-És mi a második?
-Tudod egy másik lány tettszik nekem, aki nagyon okos, és nagyon szép is.
-Ó mondtam csalódottan. És ki az a lány?-kérdeztem.
-Beni nem válaszolt, hanem közelebb jött hozzám és megcsókolt.
-Ezen nagyon megdöbbentem, szinte transzba estem. De mégis örültem. A csókja nagyon édes volt és mentolos ízű. :DDD
-Szóval mit válaszolsz. Leszel a barátnőm?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam és olyan boldog voltam, hogy a nyakába ugrottam és ő újból megcsókolt.
Még így voltunk pár percig, utánna elkezdtünk sétálni a környéken. Először nem szóltunk semmi csak egymás szemébe néztünk, végül ő törte meg a csendet.
-Te tényleg azt hitted, hogy én és Kitt?-kezdte és elnevette magát.
-Igen, féltékeny voltam és ne nevess ki-vágtam rá sértődötten.
Sétáltunk még egy fél órát, és azon gondolkoztam, hogy mondjam el a szüleimnek, mert még nem jártam senivel. Beni megkérdezte, hogy min gondolkozom, mire elmondtam, hogy azon, hogy hogy mondjam el otthon ezt a dolgot. Mutattam kettőnkre és felnevettünk.
-Ha gondolod elmondom én a szüleidnek-ajánlotta fel.
-Köszi inkább ne, ez az én dolgom. Nemtudom, hogy apám, hogy fogadná, tudod én vagyok az egyetlen normális lányak akit még félt is. Ezen újból felnevettünk.
Mikor a házunkhoz értünk fájdalmasan elbúcsúztunk egymástól. Miután bementem egyből ledobtam a sulitáskám, igen mert még nem volt időm a nővérem lépett oda hozzám és ezt mondta.
-Egyszer költözik a szomszédunkba egy helyes srác, de te rögtön lenyúlod magadnak-nevetett fel és egy kicsit olyan testvériesen oldalba lökött, amolyan jó vagy hugi stílusban.
Vacsora közben óvatosan felhoztam a témát, de sajnos pároltzöldség volt vacsorára ezért apa majdnem meg is fuladt.
-Hogy mi?-vágta rá apu.
-Igen jól hallottad-mondtam.
-De te még csak 15 vagy még nem valók hozzád a fiúk. És különben is az a srác idősebb nálad.
-Apa ne izélj már, gondolom amikor te voltál 15 már te is rég randiztál, és Beni velem egyidős.
-De akkor  is-mondta és már nemjutott eszébe több kifogás.
Szerencsére anyának tetszett, hogy van barátom, főlg a szomszéd fiú. Vacsora után felmentem a szobámba és írtam egy SMS-t Klaunak, hogy ma nemtudok felmenni netre és, hogy majd elmesélem mi történt. Visszaírt egy OK-ot és azt, hogy már nagyon kíváncsi. Felvettem a pizsamám és épp aludni készültem amikor jött egy Jó ét SMS Benitől sok sok szivecskével, és még azt is odaírt, hogy nézzek ki az ablakon. Kinéztem és majdnem rosszul lettem. A szobám ablaka egy irányban van Beniével, kinyitottam és még ablakon keresztül elkezdtünk beszélgetni, de csak addig amíg a másik szomszédból át nem üvöltöttek, hogy valaki aludni is szeretni. Szóval én is egy Jó éttel búcsúztam Benitől és egy cpuszit is küldtem neki. :DD

Március 30. szombat

Március 30. szombat (kitalált történet)

Szóval a tegnap filmezés nagyon jól sikerült, nagyon sokat nevettünk Klauval. A filmezés után kikísértem a kapuig, és azzal búcsúztunk, hogy akkor holnap ugyanitt találkozunk, és tőlünk megyünk Danihoz.
Egy átlagos szombati napra ébredtem. 11 óra felé lehetett amikor felkeltem. Még aludtam volna tovább is, de anyám berontott a szobámba és azzal keltett fel, hogy új szomszédaink vannak és mennyek átt hozzájuk és köszöntsem őket. Természetesen még aludni akartam ezért a takarómat amit lerántott rólam visszaráncigáltam magamra. Az anyám persze nagyon kitartó ezért addig nyúzott amíg fel nem keltem. Kimentem a fürdőszobába megmosakodni, és halálra rémültem amikor valami elkezdett hozzám beszélni fogmosás közben. Először nem értettem honnan jön a hang, de utánna észrevettem, hogy a fürdőszobában van egy kaltitka amiben egy papagáj van. Gondolom ez is a testvérem műve. Hozott az már haza mindenféle állatot. Először egy kiscicával kezdte, utánna egy hörcsög, végül egy kiskutya amiről kiderült, hogy nem kiskutya volt hanem egy csúf patkány. Fúúj.
-Gondolom meg se kérdezzem miért van egy papagáj a fürdőszobában-léptem oda anyámhoz.
-Inkább ne-válaszolta.
-Tehát mi ez, hogy új szomszédaink vannak?
-Igen kicsim, ma reggel érkeztek, és be is köszöntek bemutatkozni csak te akkor még aludtál.    Képzeld van egy veled egyidős fiuk, és nagyon helyes. Menny átt hozzájuk bemutatkozni-mondta anya kissé túljátszva az egy helyes fiú van a szomszédunkban szerepét.
Tehát vettem a lapot és felsiettem a szobámba felkapni valami ruhát és megfésülködni. Hát ha tényleg egy helyes fiú van a szomszédban akkor valahogy ki kell nézni. Nem igaz? Miután felöltöztem lementem a konyhába és anyu a kezembe nyomott egy tál sütit amit a szomszédoknak sütött, és megkért, hogy azt is vigyem átt. Mikor átértem a szomszédba becsöngettem és egy nagyon kedves hölgy nyitott ajtót.
-Jó napot. A szomszédban lakom, és anyukám mondta, hogy ma jártak nálunk csak én még aludtam, ezért átjöttem bemutatkozni-köszöntem.
-Szia. Biztos te vagy Helene. Anyukád már mesélt rólad miközben segített behozni a dobozainkat. Gyere csak be, bemutatlak a fiamnak.
-BENI gyere le itt a szomszéd lány, beszeretne mutatkozni.
-Megyek anyu!!
Lesietett a lépcsőn, és irtó jól nézett ki. Hát mit is mondjak róla. Kusza szőke haj, kékes-zöld szem, és nagyon menőn nézett ki.
-Szia én Benjamin vagyok, de a haveroknak csak Ben vagy Beni-mondta és rámvigyorgott azzal az irtó helyes mosolyával.
-Szia én pedig Helena vagyok, a barátaimnak csak Helena-és ezen mindketten felnevettünk.
-Én magatokra hegylak titeket-mondta az anyukája és azzal elvonult a konyhába.
-Segítsek berendezkedni a szobádba?-kérdeztem
-Igen, köszi az jó lenne.
Felmentünk a szobájába, és nagyon sok doboz volt ott.
-És miért költöztetek ide, ha szabad megkérdeznem.
-Sajnálom azt nem mondhatom el, mondta vigyorogva.
-Óóó, akkor bocs.
-Csak vicceltem. Nem valami nagy titok. Anyám és apám elváltak, és úgymond itt kezdünk új életet.
-Hát az klassz, illetve sajnálom, hogy a szüleid elváltak-hebegtem összevissza.
-Semmi baj-mosolygott rám azzal az irtó helyes mosolyával.
Nemsokára berendezkedtünk a szobájába, csak pár holmi maradt amit namtudtunk, hogy hová tegyünk, de majd ő eldönt. Közben az egész idő alatt nevettünk. Vagy vicceket meséltünk vagy pedig valamilyen hülye sztorit magunkról.
-És nincs kedved eljönni sétálni?-kérdeztem
-Miért ne?-és ezzel felkapta az egyik dobozból a gördeszkáját és a sisakját.
-Te tudsz gördeszkázni?-kérdezte tőlem.
-Hááát nem nagyon. Egyszer még 10 éves lehettem kipróbáltam az egyik barátommal, de mindketten a kórházban végeztük.
-Az klassz, gyere akkor megtanítalak-mondta vigyorogva, és felkapott még egy deszkát és egy sisakot.
Kb. két órát gyakorolhattunk, és észre sem vettük, hogy hogy elszaladt az idő.
-Jaj, nekem most mennem kell-néztem az órámra.
-Pont most? Már épp, hogy kezdesz belejönni.
-Igen, de ma a két barátommal kell vigyáznom az egyikük unokatestvéreire.
-Okéé. Semmi baj, de azért elkísérlek a házatokig.
-Rendben, köszi. ha gondolod be is mutathatlak nekik.
-Okéé, akkor ezt megbeszéltük.
Tíz perc alatt visszaértünk az utcánkba, és épp Klau jött szebe velünk.
-Szia-integettem neki, és ő is visszaintett afféle ki az a helyes srác mellettem stílusban.
-Beni bemutatom a barátnőmet Klaúdiát, de a barátoknak csak Klau-tettem hozzá viccesen.
-Szia én Beni vagyok, most költöztünk ide a szomszédba. Hát akkor én most megyek. Köszi, hogy segítettél berendezkedni, és jó bébicsőszködést. Majd még beszélünk.
-Szia, és köszi a deszkázást-köszöntem el tőle.
Miután felértünk a szobámba Klaunak egyből jobb kedve lett és elkezdett faggatni, hogy ki ez a helyes fiú, meg, hogy miért nem hívtam fel meg satöbbi. Elmeséltem neki, hogy a szülei elváltak és, hogy ide jöttek új életet kezdeni.
-Na és hány éves-kérdezte Klau vigyorogva.
-Ugyanannyi mint mi.
-És ugye a mi sulinkba fog járni?
-Hát azt még netudom, nem kérdeztem meg.
-Ouuh. Kár, remélem hozzánk jön.-mondta Klau izgatottan.
Még dumáltunk pár percet, utánna jöttünk rá, hogy már egy fél órája Daninál kéne lennünk. Gyorsan átsiettünk hozzájuk és reménykedtünk abban, hogy még enmszedték szét a kisgyerekek. Szerencsére még egyben találtuk.
-Mi tartott ilyen sokáig? Fél órája itt kéne lennetek, már szétszedtek a kölykök.
-Bocsika a késésért csak Helenáék szomszédjába érkezett egy helyes srác és vele meg természetesen róla beszélgettünk-mondta Klau.
-Milyen srác? És, hogy hívják? Hány éves? De ugye nem helyesebb nálam?-kérdezte Dani egy kicsikét kétségbeesve.
-Nyugi szivem, te sokkal szebb vagy-válaszolta Klau Dani kérdéseire.
Természetesen egybből felnevettünk. Még egész este vigyznunk kellett a kicsikre és nemhagytak minket pihennin egy percre sem. Amikor épp elaludtak volna akkor megszólalt a mobilom és újra felkelte. Ha nemlett volna még elég, hogy két komosz kölyökre kellett vigyáznunk, még Dani is zaklatott a kérdéseivel minket az új srácról. Miután elaludtak a srácok már mi is fáratak voltunk, ezért hazaindultunk. Amikor hazaértem már mindenki aludt. Felmentem a szobámba, beestem az ágyba és egyből elaludtam.

Március 29. péntek

Március 29. péntek (kitalált történet)

 

 

Hát mit is mondjak, nagyon balszerencsés nap volt az biztos. Pedig nem is tizenharmadika van. Hol is kezdjem? Hát persze, az elején.

Valami iszonyú ricsajra ébredtem, de később kiderült, hogy csak a nővérem bandájának az egyik számja, természetesen Táli állította be ébresztőnek. Kikeltem az ágybol és indultam is volna a fürdőszobába, de rápillantottam az orára és észrevettem, hogy még csak hajnali négy volt. Átkozom a napot amikor megszülettél-gondoltam magamban. Folyton csak kitol velem, és ennek mindig veszekedés a vége. Csak keljen fel, úgy lehordom, hogy attol koldul. Megprobáltam visszaaludni, de sajnos nem sikerült. Valami zajt hallottam a nővérem szobájábol ezért belestem a kulcslyukon. Hát persze, hogy a barátnőivel webkamerázott, és gondolom rajtam röhögtek, hogy felkeltettek hajnalban. Gondoltam én is kitolok bele, ezért lementem a pincébe az elektromos kapcsolohoz és kikapcsoltam az áramot. Gondoltam hajnalban senkinek sem fog hiányozni az áram, kivéve ha valaki épp számítogépezik. HUPPSZ... :DDD

-HELENAAAAAAAA-hallottam Táli üvöltését a szobájábol.
Természetesen ezzel a kiáltással felverte az egész házat, ezért anya és apa is felkeltek.
-Mi ez az ordibálás-kérdezte anya.
-Hát az, hogy én épp cseteltem a csajokkal amikor ez a szemét kis dög lekapcsolta az elektromos vezetékeket-válaszolta kissé hisztérikus hangon Tália.
-Először is ti miért vagytok fent hajnali négykor, másodszor pedig miért kellett lekapcsolni az elektromos vezetékeket?-kérdezte anya.
-Én még nagyban aludnák ha Miss. Punk nem keltett volna fel a hülye zenéjével, és azért kellett lekapcsolni a villanyt mert.... ő meg felkeltett engem!!!-válaszoltam kicsit durcásan.
-Rendben lányok, nyugodjatok meg és kérjetek bocsánatot egymástol-mondta anya.
-Tőle? Inkább a halál-mondtuk egyszerre a nővéremmel, és becsaptuk magunkután a szobaajtot.
.  .  .  .
Eltelt az a pár ora, csak az volt furcsa amikor a nővérem úgy köszönt el tőlem, hogy vigyázzak nehogy valami meglepetés érjen. Ezt egy kicsit furcsáltam, de pár ora múlva megtudtam mire gondolt. Már bentvoltam a suliban Danival és Klauval, akik még mindig szomorúak voltak a tegnap végett.
-Akkor áll még a holnap esti "vigyázzunk a rosszcsontokra" meghívás?-kérdeztem Danit, hogy feloldjam ezt a kínos csendet.
-Hát persze-válaszolta még mindig szomorúan.
-Miről beszéltek?-érdeklődött Klau, kitörve a némaságbol.
-Hát Danihoz jönnek holnap az unokatestvérei, és neki kell rájuk vigyázni amíg a szülei és a rosszcsontok szülei elmennek valami ünnepségre, én meg segítek neki vigyázni rájuk.
-Legalább neketek van valami programotok holnapra. Nekem csak az, hogy ülök a négy fal között és gondolkodom a múlton. Azon, hogy hogy mertem ilyen Biankaféléket a barátaimnak nevezni-mondta Klau szomorúan.
-Van egy ötletem. Miért nem jössz te is el vigyázni a gyerekekre? Nekünk sem lenne annyi dolgunk, és te sem szomorkodnál otthon-vágtam rá.
-Erre az ötletre Klau is és Dani is kivirult, úgy látom tettszik nekik az ötlet.
-Rendben-mondta egyszerre Klau és Dani is, amin persze mind felnevettünk.
Ezután a beszélgetés után kicsit jobb kedvre derültek. Úgy gondoltuk, hogy egy nyugis nap lesz ez is, mint ami álltalában szokott lenni, de nemsokára kiderült, hogy tévedtünk. Az orák nyugisan teltek, ha leszámítsuk a kémiát amikor is a fiúk eldugták a tanárnő kémcsöveit aki egész orán azt kereste. Természetesen a fiúk meg egész orán nevettek. A sulibol indultunk volna ki amikor mindenki elkezdett valamin nevetni, de először nem értettük, hogy mi van.
-Csajok, szerintem rajtatok nevetnek-mondja Dani és ő is mosolyra húzta a száját.
-Rajtunk?-ugyan miért nevetnének rajtunk kérdeztem felháborodva.
-Hát azért mert valaki küldött az egész sulinak SMS-ben egy olyan képet amin ti vagytok rajta... Khmm, de malac fejjel-mondta Dani és ismét elnevette magát.
-MÍÍÍÍÍ??-orddítottuk egyszerre Klauval.
-Sejtitek, hogy ki tehette?
-Háát persze-válaszoltam nem túl vidáman. Ki más mint az átkozott nővérem.
Egyszer csak az igazgato lépett oda hozzánk.
-Lányok, mire véljem ezt a képet?-mutatta felénk a telefonját.
Úristen még az igazgatonak is elküldték. Kinyírom a nővérem... gondoltam magamban.
-Hááát ez nem a mi művünk-feleltem az igazgato kérdésére.
-Akkor ki küldözgeti ezeket a képeket?
-Ki má mint Herczeg Natália-válaszolta idegesen és kissé vörös fejjel Klau.
-Ááá már értem. Nos ebben az esetben tájékoztatnom kell Natália iskoláját a történtekről. Ugye nem bánjátok?-kérdezte az igazgato.
-Hát persze, hogy nem-válaszoltam Klau nevében is.
A sulibol kilépve még mindig rajtunk röhögtek.
-Miért ilyen a nővéred velem? Mit ártottam én neki? Ebből a sulibol is el akar üldözni?-kérdezte Klau, még mindig kissé idegesen.
-Nemtudom, velem is folyton ezt csinálja, és én ezen már meg sem lepődöm.
Mostmár én is bánatos voltam, és így indultunk el hazafelé. Mikor odaértünk a házunkhoz épp elszerettem volna köszönni Danitol és Klautol amikor Klau megkért, hogy nem e jöhetne be hozzánk pár orára, és természetesen a nővéremmel is beszélni szeretne.
-Rendben-egyeztem bele.
Elköszöntünk Danitol és bementünk a házunkba. És kikkel futottunk össze? Hát természetesen a "pank lédykkel".
-Nocsak-nocsak ki van itt. Fehér Klaúdia. A hóFehér kisangyal-mondta Táli a bandájának. Úúúha, találkozgatsz még Kevinnel??-nevettek fel a saját kérdésüken.
Épp indultak volna a "lédyk" amikor Klau utánnuk kiáltott.
-Az nem úgy volt, tudjátok nagyon jól.
-Óóó, mit is tudunk? Hát persze.. azt, hogy mindig is nagyon kihívóan viselkedtél Kevin előtt és lám-lám meg is történt, illetve csak majdnem amire mindig is számítottunk. Még szerencse, hogy mi közbeavatkoztunk.
-Higgyetek amit akartok, én tudom az igazságot és ez nekem épp elég-válaszolta Klau a lányok megjegyzésére.
És ezzel be is fejeztük a vitát, és felmentünk a szobámba. Miután becsuktam az ajtót Klau elkezdett sírni. Próbáltam vigasztalni, de nem nagyon sikerült. Fél órát sírt utánna abbahagyta, én addig csak csendben ületm az ágyamon. Amikor megnyogodott megkérdeztem től, hogy az a Kevin akiről beszéltek az az a srác e akivel állítólag rajtakapták.
-Igen-válaszolta Klau még mindig egy kicsit sírósan.
Még pár órát nálunk volt, addig mindenféléről beszélgettünk és megnéztünk egy filmet. A Rózsaszín párducot. Direkt ezt a filmet választottam, mert ezen sokat lehet nevetni, és a nevetés most nagyon is kell nekünk. :DDD