Április 14. vasárnap

Április 14. vasárnap

Arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem, és egy kórteremben vagyok ami tele volt virágokkal és színes lufikkal rajtuk azzal a felirattal, hogy: Gyógyulj meg!!
-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdeztem.
Beni rögtön ott termett mellettem és válaszolt a kérdéseimre.
-Nyugodj meg drágám, semmi baj. A versenyen amin részt vettünk két nappal ezelőtt beütötted a fejed és kómába kerültél. Emlékszel rá?
-Igen valami rémlik. És, hogy történt pontosan?
-Azt mi sem tudjuk, azt vártuk, hogy majd te elmondod. De most megyek és szólok az orvosnak, hogy felébredtél-és nyomott egy puszit a homlokomra.
Pár perc múlva bejött a doktor.
-Szia Helena a nevem Dr. Földesi András és én vagyok az orvosod. Nagyon örülök, hogy felébredtél, szerencsére csak két napig voltál kómában, vannak olyanok akik hetekig vagy hónapokig is. A kórlapodon úgy látom, hogy nincs semmi agyi károsodásod, de azért még pár napig bent tartunk megfigyelésre.
-Köszönöm doktor úr, de én arra lennék kíváncsi, hogy hol lehet itt egy jó hamburgert enni mert már farkas éhes vagyok.
Erre mindketten felnevettek.
-Semmi baj drágám majd én szerzek neked-nevetett rám Beni.
-Köszi Beni. Amúgy a szüleim és Daniék itt vannak?
-A szüleid elmentek kávét venni a büfébe, met itt éjszakáztak Dani és Klau pedig kint vannak a várakozóban, szólok is nekik, hogy felébredtél.
Alighogy kiment Beni és a doktor úr Dani és Klau már bent is teremtek és majd megfolytottak úgy ölelgettek.
-Annyira örülünk, hogy felébredtél-visította Klau.
-Igen mindannyian örülünk-szólt közbe Dani is.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón és a nővérem Táli jelent meg.
-Ugye nem zavarok?-kérdezte.
-Hát persze, hogy nem nővérkém örülök, hogy itt vagy.
-Ezt neked hoztam nyomott a kezembe egy csokor virágot, és a bandatagok is jobbulást kívánnak.
-Nagyon szépen köszönöm mond meg nekik is.
-Jaj kicsim annyira örülünk, hogy felébredtél-repült be anyám az ajtón, apám pedig követte. Ők is majdnem megfolytottak a szeretetükkel.
-De veled még számolunk-nézett apu dühösen Benire.
-Jaj Kevin hagyd már nem ő tehet róla, és amúgy is minden rendben Helenával.
-Nagyon köszönöm anyu, és persze neked is apu, hogy ennyit törődtök velem.
-Rendben kicsim, de csak te végetted-és apu újra dühös pillantást vetett Benire.
Miután mindenki kiment kettesben maradtunk Benivel és beszélgettünk.
-Na és ki nyerte meg a te versenyedet?-kérdeztem érdeklődve.
-Hát az az igazság, hogy nemtudom, mert még mielőtt vége lett volna a versenynek eljöttem ide a kórházba a mentővel és azóta még nem is beszéltem Bencével meg a haverokkal.
-Nagyon sajnálom, hogy miattam ott kellett hagynod a versenyt.
-Ne viccelj hisz nagyon csúnyán beütötted a fejed az csak természetes, hogy a pasid bekísér a kórházba. Nem gondolod?-mosolygott rám azzal az édes mosolyával. Amúgy, hogy történt ez az egész, emlékszel már valamire?
-Arra emlékszem, hogy egy rámpára szerettem volna felugratni amikor megszólalt a telefonom és merő megszokásból felvettem, és megszólalt benne az a hang ami folyton hivogat, onnantól nem emlékszem semmire.
-Ha kezeim közé kapom azt aki zaklat téged akkor nem állok jót magamért-monda dühösen.
-Nyugalom semmi baj, élek és virulok.
-Rendben, de majd megpróbálok valamit kideríteni.
-Oké, de amúgy hol marad a hamburgerem?-kérdeztem felháborodva és kissé viccesen.
-Pár perc és hozok egyett-azzal elment.
Beni szemszöge:
Mire visszaértem Helena kórtermébe ő már aludt, és nem akartam felkelteni. Letettem a hamburgert az asztalra és hazamentem, mert tegnaptól nem is voltam otthon.
Amikor hazaértem anya épp a konyhában volt és főzött.
-Na mi újság? Már felébredt Helena?
-Igen és szerencsére minden rendben van vele.
-Akkor jó. Majd sütök neki egy pitét amit bevihetsz hozzá a kórházba.
-Rendben, én most felmegyek a szobámba-és azzal felmentem
Néhány óra múlva az unokatestvérem Kitty lépett be a szobámba.
-Hát te?-kérdeztem meglepetten.
-Hát csak jöttem megkérdezni, hogy mi van a barátnőddel?
-Hál' Istennek már jól van, de úgy tudom nem vagytok valami jó barátok szóval miért is jöttél pontosan?
-Megszerettem volna kérdezni, hogy hogyan történt a baleset.
-Az az igazság, hogy egy állat folyton zaklassa helenát telefonon és amikor versenye volt akkor is hívta ő meg véletlenül felvette a telefont amikor ugratott.
-Éé..én  nagyon ss..sajnálom-dadogta és lerogyott az ágyamra.
-De mit?-kérdeztem kicsit értetlenül.
-Hát én tehetek az egészről, nem szabadott volna hivogatnom én csak jót akartam neked, nem akartam, hogy azzal a lánnyal járj, hisz ismered a nővérét is és amúgy is.
-És mi?? Képzeld nem vagyok már gyerek eltudom dönteni, hogy kit választok magamnak. És mi lett volna ha nagyobb baja lesz, ebbe bele sem gondoltál??-üvöltöttem. Szépen bemész hozzá holnap a kórházba a legnagyobb csokorral amit találsz a virágárusnál és bocsánatot kérsz tőle.
-Gyerekek mi ez a kiabálás?-jött be anyu a szobámba.
-Semmi. Kitty épp menni készült. És ne feledd amit az előbb mondtam.
Miután Kitty elment felhívtam Klaut és elmeséltem neki, hogy mit tett az unokatestvérem. Sejthetitek mi lett a vége. Klau tovább adta a történetet SMS-ben az egész sulinak és pár órán belül már az egész suli tudta mit tett az unokatestvérem.