Április 16. kedd

Április 16. keddd

Ma kiengedtek a kórházból. Reggel mikor a kórházban felébredtem egy kis cetli várt rám az asztalon amin ez állt: Nemsokára érted jövök. Beni!
Majd kiugrottam a bőrömből, hogy újra láthassam. Jól van na tegnap este láttam utoljára, de akkor is az már rég volt. Bleee :PP
El is felejtettem említeni, hogy tegnap Benivel volt bent az unokatesója is Kitty a kórházban, hogy bocsánatot kérjen azért, hogy kis híjján megölt. Idézem amit mondott:
-Szia. Jöttem bocsánatot kérni azért amit tettem, de az elején leszögezném, hogy ha Beni nem erőszakoskodott volna akkor nem jöttem volna.
-Neked is Szia és nembaj, legalább eljöttél.
-Oké, de akkor megbocsátasz vagy nem? Beni addig úgy sem enged ki amig azt nem mondot, hogy megbocsátok.
-Hát nem vagyok haragtartó tipus szóval megbocsátok-böktem ki.
-Rendben akkor én megyek is.
-Várj még, ne siess annyira. Még megszeretnék kérdezni valamit.
-Mi lenne az?-állt meg.
-Miért csináltad ezt az unokatesóddal? Állítólag úgy szereted Benit mint az öcséted akkor meg mi volt a célod ezzel? Saját magát okolta azért ami történt velem azért mert ő vitt el arra a versenyre.
-Hát nagyon sajnálom. De ez nem a te dolgod!!-és ezzel kiviharzott.
.  .  .  .
Szóval Benire vártam a kórházban és, hogy ne unjam szét magam átlapozgattam a magazinokat amik ott voltak, de semmi érdekes. Épp letettem az egyik magazint amikor észrevettem egy kis dobozkát az egyik széken. Feláltam és értementem. Kinyitottam és egy nagyon szép nyaklánc volt benne. Egy ezüst színú szivecske amit ki lehet nyitni és egy képet lehet bele tenni. A dobozban volt még valami. Egy újabb üzenet Benitől: Ezt neked vettem, remélem tettszik.
-Imádom!!-mondtam magamnak. Majd teszek bele egy képet kettőnkről.
Annyira lefoglalt az ajándékom, hogy nem is hallottam, hogy kopognak. Egyszercsak Beni lépett be a kórterembe.
-Szia, köszönöm az ajándékot-ugrottam a nyakába és kaptam tőle egy csókot.
-Reméltem, hogy tettszik, de most szerintem induljunk.
Pár perc múlva már kint voltunk a kórház előtt és Beni egy autóhoz vezetett oda.
-Hát ez?-kérdeztem meglepődve.
-Ezzel jöttem-vigyorgott.
-De hisz még nincs is jogsid!!
-Tudom, de majd óvatosan vezetek és így nem kapnak el.
-Amúgy honnan van a kocsi?
-Az egyik haverom adta kölcsön, neki már megvan a jogsija.
-Rendben akkor indulhatunk, de csak is óvatosan.
 Ha ezt az apám megtudja-gondoltam magamban. Amúgy sem szereti Benit, de így még lehet, hogy el is tiltana tőle. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Beni tényleg óvatosan vezetett, és érettebb a korához képestt. Ha nem ismerném elnézném kb. 20 évesnek. De szerencsére ismerem, mert ő az én pasim. :DDD
Valyon hol lehet Dani és Klau? Már két napja nem láttam őket és ma sem jöttek amikor kiengedtek. Biztos csak sok  a tanulni való vagy valami hasonló-gondoltam.
Egyszercsak megálltunk Daniék háza előtt.
-Mit keresünk itt?
-Csak beugrunk valamiért.
Bementünk a házba és egyszercsak MEGLEPETÉS!! Mindenki a nyakamba ugrott, de szó szerint. Klau, Dani, Táli és persze a suliból is mindenki ott volt, mert nagyon aggódtak értem.
-Hát ti?-kérdeztem Klaut és Danit. Ezért nem láttalak titeket az utóbbi két napban?
-Nem tettszik?-kérdezte Dani szomorúan.
-Nem. Nem tettszik. IMÁDOM!! Nagyon szépen köszönöm mondtam mindenkinek.
Szóval elkezdtünk bulizni Daniéknál, a szüleik úgy sem voltak otthon. Volt ott minden karaoki verseny, tánc verseny minden féle. És rengeteg süti is volt.
Mi Benivel végül nálunk kötöttünk ki. Én átnéztem holnapra a leckét és bepótoltam amit tudtam, Beni pedig engem nézett. Egyszercsak elege lett a nézésből, kikapta a kezemből a füzeteket és a könyveket és hosszasan megcsókolt.
-Szeretlek. Ugye tudod-mondta, de olyan édes volt, hogy majdnem elolvadtam.
-Én is-válaszoltam.
És csak néztünk tovább egymás szemébe.