Március 30. szombat (kitalált történet)
Szóval a tegnap filmezés nagyon jól sikerült, nagyon sokat nevettünk Klauval. A filmezés után kikísértem a kapuig, és azzal búcsúztunk, hogy akkor holnap ugyanitt találkozunk, és tőlünk megyünk Danihoz.
Egy átlagos szombati napra ébredtem. 11 óra felé lehetett amikor felkeltem. Még aludtam volna tovább is, de anyám berontott a szobámba és azzal keltett fel, hogy új szomszédaink vannak és mennyek átt hozzájuk és köszöntsem őket. Természetesen még aludni akartam ezért a takarómat amit lerántott rólam visszaráncigáltam magamra. Az anyám persze nagyon kitartó ezért addig nyúzott amíg fel nem keltem. Kimentem a fürdőszobába megmosakodni, és halálra rémültem amikor valami elkezdett hozzám beszélni fogmosás közben. Először nem értettem honnan jön a hang, de utánna észrevettem, hogy a fürdőszobában van egy kaltitka amiben egy papagáj van. Gondolom ez is a testvérem műve. Hozott az már haza mindenféle állatot. Először egy kiscicával kezdte, utánna egy hörcsög, végül egy kiskutya amiről kiderült, hogy nem kiskutya volt hanem egy csúf patkány. Fúúj.
-Gondolom meg se kérdezzem miért van egy papagáj a fürdőszobában-léptem oda anyámhoz.
-Inkább ne-válaszolta.
-Tehát mi ez, hogy új szomszédaink vannak?
-Igen kicsim, ma reggel érkeztek, és be is köszöntek bemutatkozni csak te akkor még aludtál. Képzeld van egy veled egyidős fiuk, és nagyon helyes. Menny átt hozzájuk bemutatkozni-mondta anya kissé túljátszva az egy helyes fiú van a szomszédunkban szerepét.
Tehát vettem a lapot és felsiettem a szobámba felkapni valami ruhát és megfésülködni. Hát ha tényleg egy helyes fiú van a szomszédban akkor valahogy ki kell nézni. Nem igaz? Miután felöltöztem lementem a konyhába és anyu a kezembe nyomott egy tál sütit amit a szomszédoknak sütött, és megkért, hogy azt is vigyem átt. Mikor átértem a szomszédba becsöngettem és egy nagyon kedves hölgy nyitott ajtót.
-Jó napot. A szomszédban lakom, és anyukám mondta, hogy ma jártak nálunk csak én még aludtam, ezért átjöttem bemutatkozni-köszöntem.
-Szia. Biztos te vagy Helene. Anyukád már mesélt rólad miközben segített behozni a dobozainkat. Gyere csak be, bemutatlak a fiamnak.
-BENI gyere le itt a szomszéd lány, beszeretne mutatkozni.
-Megyek anyu!!
Lesietett a lépcsőn, és irtó jól nézett ki. Hát mit is mondjak róla. Kusza szőke haj, kékes-zöld szem, és nagyon menőn nézett ki.
-Szia én Benjamin vagyok, de a haveroknak csak Ben vagy Beni-mondta és rámvigyorgott azzal az irtó helyes mosolyával.
-Szia én pedig Helena vagyok, a barátaimnak csak Helena-és ezen mindketten felnevettünk.
-Én magatokra hegylak titeket-mondta az anyukája és azzal elvonult a konyhába.
-Segítsek berendezkedni a szobádba?-kérdeztem
-Igen, köszi az jó lenne.
Felmentünk a szobájába, és nagyon sok doboz volt ott.
-És miért költöztetek ide, ha szabad megkérdeznem.
-Sajnálom azt nem mondhatom el, mondta vigyorogva.
-Óóó, akkor bocs.
-Csak vicceltem. Nem valami nagy titok. Anyám és apám elváltak, és úgymond itt kezdünk új életet.
-Hát az klassz, illetve sajnálom, hogy a szüleid elváltak-hebegtem összevissza.
-Semmi baj-mosolygott rám azzal az irtó helyes mosolyával.
Nemsokára berendezkedtünk a szobájába, csak pár holmi maradt amit namtudtunk, hogy hová tegyünk, de majd ő eldönt. Közben az egész idő alatt nevettünk. Vagy vicceket meséltünk vagy pedig valamilyen hülye sztorit magunkról.
-És nincs kedved eljönni sétálni?-kérdeztem
-Miért ne?-és ezzel felkapta az egyik dobozból a gördeszkáját és a sisakját.
-Te tudsz gördeszkázni?-kérdezte tőlem.
-Hááát nem nagyon. Egyszer még 10 éves lehettem kipróbáltam az egyik barátommal, de mindketten a kórházban végeztük.
-Az klassz, gyere akkor megtanítalak-mondta vigyorogva, és felkapott még egy deszkát és egy sisakot.
Kb. két órát gyakorolhattunk, és észre sem vettük, hogy hogy elszaladt az idő.
-Jaj, nekem most mennem kell-néztem az órámra.
-Pont most? Már épp, hogy kezdesz belejönni.
-Igen, de ma a két barátommal kell vigyáznom az egyikük unokatestvéreire.
-Okéé. Semmi baj, de azért elkísérlek a házatokig.
-Rendben, köszi. ha gondolod be is mutathatlak nekik.
-Okéé, akkor ezt megbeszéltük.
Tíz perc alatt visszaértünk az utcánkba, és épp Klau jött szebe velünk.
-Szia-integettem neki, és ő is visszaintett afféle ki az a helyes srác mellettem stílusban.
-Beni bemutatom a barátnőmet Klaúdiát, de a barátoknak csak Klau-tettem hozzá viccesen.
-Szia én Beni vagyok, most költöztünk ide a szomszédba. Hát akkor én most megyek. Köszi, hogy segítettél berendezkedni, és jó bébicsőszködést. Majd még beszélünk.
-Szia, és köszi a deszkázást-köszöntem el tőle.
Miután felértünk a szobámba Klaunak egyből jobb kedve lett és elkezdett faggatni, hogy ki ez a helyes fiú, meg, hogy miért nem hívtam fel meg satöbbi. Elmeséltem neki, hogy a szülei elváltak és, hogy ide jöttek új életet kezdeni.
-Na és hány éves-kérdezte Klau vigyorogva.
-Ugyanannyi mint mi.
-És ugye a mi sulinkba fog járni?
-Hát azt még netudom, nem kérdeztem meg.
-Ouuh. Kár, remélem hozzánk jön.-mondta Klau izgatottan.
Még dumáltunk pár percet, utánna jöttünk rá, hogy már egy fél órája Daninál kéne lennünk. Gyorsan átsiettünk hozzájuk és reménykedtünk abban, hogy még enmszedték szét a kisgyerekek. Szerencsére még egyben találtuk.
-Mi tartott ilyen sokáig? Fél órája itt kéne lennetek, már szétszedtek a kölykök.
-Bocsika a késésért csak Helenáék szomszédjába érkezett egy helyes srác és vele meg természetesen róla beszélgettünk-mondta Klau.
-Milyen srác? És, hogy hívják? Hány éves? De ugye nem helyesebb nálam?-kérdezte Dani egy kicsikét kétségbeesve.
-Nyugi szivem, te sokkal szebb vagy-válaszolta Klau Dani kérdéseire.
Természetesen egybből felnevettünk. Még egész este vigyznunk kellett a kicsikre és nemhagytak minket pihennin egy percre sem. Amikor épp elaludtak volna akkor megszólalt a mobilom és újra felkelte. Ha nemlett volna még elég, hogy két komosz kölyökre kellett vigyáznunk, még Dani is zaklatott a kérdéseivel minket az új srácról. Miután elaludtak a srácok már mi is fáratak voltunk, ezért hazaindultunk. Amikor hazaértem már mindenki aludt. Felmentem a szobámba, beestem az ágyba és egyből elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése